KANDALLÓ - CSERÉPKÁLYHA - KEMENCE 

Mondták már többször is: aranyból van a keze. Az idő aztán valóságosan is bearanyozta, legalábbis a gyűrűs ujját. Farkas Imre kályhásmester ötvenéves munkásságát oklevéllel és aranygyűrűvel ismerte el a megyei Ipartestület.

Tunyogmatolcson született mintegy 74 évvel ezelőtt. A nyolc gyermekből ma már csak két testvére él. Imre bácsi az ötvenévi munka után sem hagy időt pihenni magának, az ipart továbbra is folytatja, megrendelése is akad bőven. Becsülni sem tudja számát az általa megépített kályháknak, ám annyi bizonyos, hogy a megye igen sok településén ismerik a nevét. A gázbekötések idején bizony megapadtak a megrendelések, ám ma már egyre többen keresik meg a kályhásmestert.

- Hanem, valamire azért rájöttek az emberek! - mondja huncutkás mosollyal. A kályha lelke a samott és a jó agyag. Ez utóbbit mindig gondosan választottam meg. Korábban Matolcsról hozattam, jó két évtizede pedig Karcagról, illetve Nádudvarról szerzem be a sárnak valót. - sorjázza az egyébként kiváló korongozó hírében is ismert mester.
 

Imre bácsinak két lánya és öt unokája van. Az első felesége 1987-ben meghalt, ezt követően találtak egymásra a szintén megözvegyült Mária asszonnyal. Példás szeretetben  él a család. Imre bácsi dédapja, nagyapja, a família egésze is korongozó, kályhás volt. Büszke a Mátészalkán élő unokaöccsre, ifjú Farkas Sándorra, aki tovább viszi a kályháscsalád jó hírnevét.

Ifjú Farkas Sándor - fazekas, a Népművészet Ifjú Mestere - kilenciziglen visszamenőleg egy igen nagy multú fazekas dinasztia legfiatatlabb tagja, aki nagyapái örökségét viszi tovább. A család Szatmárról került Tunyogmatolcsra, ahol az üknagyapa - Szabó Gábor - fazekasműhelyéből sok család férfitagja tanulhatta meg a fazekasság alapjait, és hozhatta létre a saját műhelyét. A Farkas család mellett felnövő Rádi - Dávid - Széles - Toronicza család alapozta meg a Tunyogmatolcson létrejött Szatmári Fazekas Központot.
A Farkas család az 1930-as évek közepén került Mátészalkára, ahol a család férfitagjai: id. Farkas Sándor, Farkas László és Farkas János vitte tovább a fazekas hagyományokat. Az édesapa és a nagybácsik irányítása alatt felnövő ifjú Farkas Sándor a dinasztia örökségét képező 480 éves korongon, a tőlük megtanult szatmári fazekas edényekből álló több mint 30 darabos kollekcióval pályázta meg, majd érte el a Népművészet Ifjú Mestere címet. 1998-tól a Mátészalkai Művelődési Központ Művészeti Stúdiója fazekas szakkörét vezette 8 éven keresztül. A hagyományos népi fazekasság mellett az édesapa és a nagybácsik segítségével felélesztette a népi hagyományokon nyugvó cserépkályha, cserépkályhacsempe készítését, mázazását, rakását továbblépésként a hagyományos csempékre épülő kandallók készítését. A lakásában kialakított fazekasműhelyben fazekas szakmai házat hozott létre, ahol a városban és környékén élő gyerekek, fiatalok, felnőttek szakmai segítséget, támogatást kapnak. Az alapfokú művészeti iskola beindulása óta ( 1996-tól ) az intézmény fazekas tanszakának fő támogatója.

A Szatmár Néptánc és Népművészeti egyesületnek megalakulásától tagja, a jogelőd Szatmár Táncegyüttesben táncolt több mint 15 évig.

Mátészalkán a Vásártéren állt egy régi tornácos ház. Udvarán agyagdombok, kizsaluzott homokgödör, kas alakú kemence, nagy halom kályhacsempe törmelék, terrakotta és mázas edények maradványai munkát mesélő rendezetlenségben tanúsították, hogy az ősi mesterségek apáról fiúra öröklődnek tovább. Itt dolgozott hosszú időn át, szinte a mai napig ifjú Farkas Sándor cserépkályha kandalló és kemence készítő fazekas, a Népművészet Ifjú Mestere. A régi ház lebontásával egyenlőre a helyére épülő új elkészültéig csak az Attila utcai műhelyben forog a korong. Mert a mesterség él tovább.
 

- Nem akrtam én ezt csinálni, de hát akit egyszer a fazekas bolha megcsípett, az egy élten át megemlegeti.
 (Az agyagot tunyogmatolcsnál a Szamos partján bányássszák 6-8 méter mélyről, amikor a folyó a legalacsonyabban áll. A kék agyag a legjobb.)
 

-Van egy körülbelül 480 éves korongunk, ami tárgyi bizonyíték arra, hogy már az őseim is fazekasok voltak. Apám a nagyapámtól, én apámtól örököltem a mesterséget. Ő volt a legjobb a vidéken, de ma már nem bírja. Aki próblt már korongot rúgni az tudhatja, hogy miért.
 (A kibányászott agyagot dombokba rakva érleli az idő: minél tovább, annál jobb.)
 

- Mi tisztán őrizzük meg a szatmári fazekasságot. Az én edényeim ma is olyanok, mint amilyeneket gyerekkoromban toltam kiskocsin a vásárba. Nem hivalkodóak, hanem egyszerűek és valóságos funkciójuk van. Lekvárosfazék, tejescsupor, olajoskorsó, csecseskorsó, csigakorsó, tésztaszedő. Ilyen kollekcióval nyertem el a Népművészet Ifjú Mestere címet is.
 (Átszűrés után hosszú időre a homokgödörbe kerül, amíg a homok kiszívja belőle a nedvességet.)
Ma a kerámia elsősorban dísz. Régen nem csináltak dísztárgyat belőle, ha az edény nem volt használható, parasztember miért adott volna érte pénzt.
 (Újra átszűrik, majd átgyúrják, akár az assznyok a tésztát, egészen addig, amíg olyan nem lesz mint a vaj. Ekor már korongra keülhet.)
 

- A 30-as 40-es évek táján a gyárak kezdték elárasztani a piacot sokféle használhatatlan díszedénnyel. Ez lett a veszte a népi fazekas mesterségnek.
 (A fazekas bevizezi a kezét, és az agyagot középre húzza. Alatta elkezdi rúgni a korngot. Az pedig forog-forog, és kezdetét veszi a varázslat.)
 

- Megyénkben 23-24 éve nem szervezett gyüjtő utat a Néprajzi Múzeum, pedig nagy értékek voltak, vagy még vannak is errefelé a régi öregek portáin. Meg kellene menteni, sőt életre kellene kelteni ezt a kultúrát. Ezért foglalkozom nagy örömmel, a gyerekek tanításával is.
 (Aztán, ahogy Isten tehette ama hatodik napon, amikor porból és sárból megteremtette az embert, rágörbülő tenyere minden beleérzésével formát ad a formátlan anyagnak.)
 

- Rendszeresen szerepelek kiállításokon, pályázatokon, és részt veszek táborok, találkozók munkájában is. Maradandó emlékeim a gyöngyösi, szolnoki, és a mezőtúri helyezések, a nagykállói Téka tábor, de kiemelkedő sikert értem el Barcelonában is. Most Németországból érdeklődnek a munkáim iránt.
 (Először felhúzza csőbe, azután kialakul a hasa, formálódik a nyaka. Vizes ujjai közül, mint az anyaföld csipkerojtja sorjázik elő a nedves agyag. Néhány ördöngős mozdulat, óvatos simítás és már együtt a vonalak és formák törékeny harmóniája.)
 

- Amikor dolgozni kezdek, csak azt döntöm el előre: kisebb vagy nagyobb tárgyat készítek-e. Minden további már menet közben alakul bennem, amikor megérzem az agyag tapintását és forogni kezd a korong.
 (Az elkészült edények a száradás első stációiban egyre feljebb és feljebb kerülnek a polcokon. Az elektromos kemencében a nedvességgé szelidült víz kilenc órán át 900 fokos hőségben illan el az anyag részcskéi közül, hogy aztán 48 órán át hűljön le, az ember számára újra kézzelfoghatóvá. Ekkor kerül rá a máz és az előbbiehz hasonló folyamatban örök időkre egyesül az ember teremtette formával.)