KANDALLÓ - CSERÉPKÁLYHA - KEMENCE 

Nyitott kandallóknál fontos az állandó erős levegőáram, amely a kandallónyílás egész felületén behatolva végül a kéményen át távozik. Ez az ellenszél nem engedi a füstöt a kandallóval fűtött szobába hatolni. Mivel így a szoba teljes levegőjének többszöröse áramlik óránként a kandallón keresztül a szabadba, a kandalló nem is annyira kályha mint inkább egy nagy teljesítményű szellőztető berendezés. A rossz hatásfok miatt Németországban pl. a jogszabály úgy rendelkezik, hogy nyitott kandallókat "csak alkalmilag szabad üzemeltetni".

Itt nyitott kandallókban csak természetes állapotukban meghagyott fadarabokat szabad elégetni. Ez a nyitott tűzterű kandallókályhákra is vonatkozik. Barnaszén-brikettet pl. csak akkor szabad kandallókályhákban eltűzelni, ha a tűztér ajtói be vannak csukva és a kályha leginkább a levegő keveredésével adja át a hőt.

Bár a nyitott kandalló hatásfoka és fűtési teljesítménye kedvezőtlen, mindig is lesznek rajongói. Ahogyan az emberek sok évezreden át nyitott tábortűz körül gyülekeztek, úgy a számítógép korában élő ember is szívesen ül a nyitott tűz körül. Vajon ősrégi feltárhatatlan mélységekben rejlő emlékek ejtenek minket rabul a fatűz fényének látásakor? A lobogó faláng, a pattogó tűz ősi meghitt órákra emlékeztet bennünket?

Egy jó nyitott kandalló szerkezete olyan, hogy a kívülről beáramló friss levegőt még a lakóhelyiségbe jutása előtt felmelegíti. A friss levegő a forró füstcsatornák mögött és a tűztér hátsó falának, valamint oldalfalának forró lemezei mögött elvonulva felmelegszik, úgy érkezik a lakóhelyiségbe.

Végül vannak nyitott kandallók, amelyek hát- és oldalfalaiba víztartályokat építettek be. A tartályokban használati víz vagy fűtőtesteket tápláló meleg víz állítható elő.

Egy jó fakályhában minden fa egyformán jól ég. Nyitott tüzek táplálására azonban nem minden fa alkalmas. 
Nem kívánatos szálló szikrák. A fenyők fája a hasáb belsejében keletkező fagázt nem egykönnyen engedi kilépni. A forrósodó fadarabban ezért nagy gáznyomás keletkezhet, amely végül utat robbant magának. A pattogó és pukkanó gázrobbanás következtében izzó farészek válnak le és pattannak ki a tűzből. A szálló szikrák kárt tehetnek a szőnyegekben, bútorokban és a kandalló előtt ülők ruházatában. Aki a fenyőfa pattogó tüzének hevességéről nem akar lemondani, annak a tüzet szikrafogó üveggel vagy ráccsal kell elzárnia. A luc- és jegenyefenyő fája a nyitott kandallóban kevésbé kormoz, mint az erdeifenyő fája. 
Forró lángok. A lombfák égő hasábjának belsejében képződő fagáz könnyebben távozik. Ezért ritkábban robbannak le farészek és pattannak ki szálló szikrák. Ha időnként azt szeretnénk, hogy kandallótüzünk pattogjon és sok sugárzó energiát árasszon, úgy tölgy-, kőris vagy akácfával kell táplálnunk azt. A legnyugodtabb tüzet a bükk, a gyümölcsfák, a juhar és a nyír adja. 
Minél forróbb atűz, annál hamarabb képződik sok fagáz a rárakott hasábfában. Ha ez nem szabadulhat ki elég gyorsan a fadarabból, a lombos fa égésekor is keletkezhetnek szálló szikrák. Mivel az egyes fák anyaga éppoly egyéni, mint az emberek külső megjelenése, a természet mindig kész meglepetések okozására: a nyitott kandallótüzet ezért sohasem hagyjunk felügyelet nélkül. 
Válogatott kandallófa. A nyír fáját fehér kérge miatt kedvelik. Ám a kandallótüzet más fafajokkal is táplálhatjuk. Ezt a felismerést a nyitott tűz egyik lelkes rajongója irodalmilag örökítette meg.
A híres francia regényírónő, Sidonie-Gabrielle Colette (1873-1954) a "La retraite sentimentale"-ban ezt írja: 
"Olvasok vagy a tűzzel játszom..., bolygatom a parazsat...,  a ládából hasábokat válogatok, mintha kedvelt könyveimből válogatnék!"
Ha ugyanezt akarjuk tenni, többféle fafajtát kell készleteznünk.

A kandallókályha olyan nyitott kandalló, amelynek tűztere ajtókkal lezárható. A falba beépített kandallókályhák (más néven meleg levegős kandallók) inkább a nyitott kandallóra emlékeztetnek, a szabadon álló kandallókályhák inkább hagyományos kályhák. 
Ha a tűztér ajtajait becsukjuk, kevesebb meleg levegő áramlik ki a lakótérből, ezáltal a kályha hatásfoka és fűtési teljesítménye jelentősen nő. A kandallókályha a romantikus értelem terméke: nyitott ajtókkal a nyitott fatűz lenyűgöző varázsát élvezhetjük, zárt ajtókkal jobban hasznosítjuk a tűzifát és nagyobb fűtési teljesítményt érünk el. A műszakilag túl egyszerű és ezért rosszul fűtő nyitott kandalló egyik-másik tulajdonosa ezért a kandallókályha fűtőbetétjét a nyitott kandalló tűzterébe építette be magának. Befűtéskor a tűztér ajtaját mindaddig zárva kell tartani, míg a tűz jól nem ég. A gyorsabban melegedő tűztérben a bekészített fa is gyorsabban gyullad meg. Amikor a tűz már jól ég, a fatűz lángjának játékát a nyitott ajtókon át zavartalanul élvezhetjük. Ha a kandalló előtt eltöltött hangulatos órák után nem akarjuk megvárni, míg a tűz teljesen leég, de őrizetlenül sem hagyhatjuk, csukjuk be ismét a tűztér ajtajait, így a meleg levegő sem szívódik ki a helyiségből. 
 

A falba beépített kandallókályhák a meleg egy részét a falnak adják le, ezért jó műszaki megoldást kell találni a levegő átforgatására, hogy ezt a meleget is a lakóhelyiségbe lehessen vezetni. Szabadon álló kandallókályhákkal nincs ilyen probléma. Ezek a meleget minden oldalukon a lakóhelyiségnek adják át. 
Az öntöttvasból készült tűztérajtók erősek és jól sugározzák a meleget. A tűzálló üvegből készült ajtókon át a tüzet akkor is látjuk, ha a kályhát becsuktuk. Hátrányuk, hogy könnyen piszkolódnak és hamarabb deformálódnak; ilyenkor beszorulhatnak, sőt el is törhetnek. Ha a kandallókályhának hőtároló rekesze van, almát süthetünk vagy ételt melegíthetünk benne. Ha a kandallókályhát nyitott tűztérajtókkal üzemeltetjük, tartsuk magunkat a kandallófákról mondottakhoz.

Majd minden kályhatípus cserépkályhává alakul, ha kályhacsempékkel rakjuk körül. Ha tehát tudni akarjuk, hogy mik az adott cserépkályha tulajdonságai, akkor kukkantsunk csemperuházata alá. 
Az égetett agyagból készült csempék a meleget lassabban vezetik mint a fémek. Ezért a forró cserépkályha falain nem égetjük meg olyan hamar a kezünket. 
A cserépkályha jó hírneve onnan ered, hogy sugárzó hőjének aránya nagy, ami a helyiség felé forduló nagy kályhafelületeknek köszönhető. Ezért a felületekkel nem szabad takarékoskodni. Ha azt kívánjuk, hogy a sugárzó hő igazán érvényesüljön, akkor a kályhának a szoba minden részéből láthatónak kell lennie, mert a sugárzó hő csak oda jut el, ahonnan a kályka látható. 
Ajánlatos a cserépkályha falában friss levegőt vezető csatornákat kialakítani, ezekben a kívülről beáramló és az égési levegő pótlására szükséges friss levegő felmelegszik és már meleg levegőként jut padlóközelben a lakóhelyiségbe.

Aki tavasszal vagy ősszel lakószobáját csak néhány esti órára szeretné gyorsan felfűteni, annak nem jó a lassan melegedő falazott cserépkályha. Ha mégis cserépkályhához ragaszkodik, válasszon meleg levegős cserépkályhát. Ez a kis tömegű kályha többnyire épületstatikai problémákat sem okoz, nem úgy mint a nehéz falazott kályha, amelyhez nem minden födém teherbírása elegendő. 
A meleg levegős cserépkályha úgy készül, hogy egy korszerű fakályhát használnak fűtőbetétként, e köré csempeburkolatot falaznak. A műszakilag szükséges fakályhát ezzel ízlésesen eltakarják. Ezekre a kályhákra áll az a mondás, hogy "ruha teszi az embert". A kályha alján levegőcsatornákat hagynak nyitva, ezeken át a helyiség hűvös levegője a csempeköpeny mögé áramolhat. Ez a levegő, miután a kályhán felmelegedett, közte és a csempefal között felszáll, majd a csempeköpeny tetején elhelyezett rácson át kiáramlik.

Készülnek cserépkályhák vízmelegítő betétekkel, amelyekből a hő távoli helyiségekbe is továbbítható. Végül vannak levegőcsatornákkal és ventillátorokkal ellátott cserépkályhák, "hőhordozó" meleg levegőjük távolabbi helyiségekbe is eljuttatható.

A falazott sütő a régi fűtéses sütőkemencékre emlékeztet. Benne "csökkenő forrósággal" sütnek. Technikája a következő: 
Előbb vékony rőzsével begyújtják a kályhát, majd vékonyra hasított fával jól felfűtik. A körülfalazott sütő erősen felhevül és tárolja a hőt. Ha a fa elégett, a forró fahamut a sütő szélére seprik. A sütőfelületet megtisztítják (például nagy, nedves törlőruhával) majd a sütni való tésztát a sütőbe "vetik". A sütemény az egész lassan hűlő sütőben sül meg. Ritkán ég oda, mivel a sütő nem lesz forróbb, hanem fokozatosan lehűl. Ha a süteményt a helyes időpontban vetik be, jól kisül és tálalásig meleg marad. A sütéskor keletkező gőzök nem az ajtón át távoznak, mivel a kémény huzatja a gyenge fafüst maradékával együtt kiszívja azokat. 
Fontos a helyes "bevetési hőmérséklet". Kenyérre általában 250 fokot, almás lepényre 200 fokot, pizzára 160 celsius fokos sütőt ajánlanak.